Szeretettel várjuk minden kedves vendégünket a hét minden napján. Minden este 8 órától hastáncosnők szórakoztatják a vendégeket.
A varázslatos hangulatot a gondosan összeválogatott keleti berendezés, a vízipipa átható illata és a gyönyörű hastáncosnők igéző tánca teszi még különlegesebbé.
 A Lialina Étterem/Club születésnapok, névnapok, céges rendezvények, legénybúcsúk ideális helyszíne.
Kiváló hely hastánc estek, hastánc bemutatók megrendezésére.
Törzsvendégeinket és a hastánctanárokat további kezdvezményekkel várjuk..
Nyitvatartás

Hétfőtől-Csütörtökig 11-24
Péntek és Szombat 11-04

A hastánc története
A világ egyik legrégibb, és a mai napig szinte változatlan formában fennmaradt tánca az orientális tánc.
A hastánc eredete az ősi matriarchális társadalmakig nyúlik vissza, amikor mint termékenységi szertartás, a női közösség számára a teremtés rejtélyének megértésére szolgált. Később - bár erősen háttérbe szorították -, különböző kultúrákban, vallásokban, korszakokban mindig megtalálta a helyét, közben folyamatosan változva, fejlődve, így a mai napig képes ugyanazokat az ősi, tiszta női energiákat közvetíteni, mint régen, összeköti a nőket saját teremtő energiáikkal.
Eredetileg a világ minden táján megtalálhatók voltak a szent női táncok, amelyekben a csípő- és a medence mozdulatai domináltak. Azokban az időkben a tánc az imádkozás egyik formája volt, a vallás pedig a mindennapi élet fontos része. Az orientális tánc a mai napig kapcsolódik a termékenység gondolatához. Egyiptomban például ma sem képzelhető el esküvő hastánc nélkül, és a különböző születési szertartások által is kapcsolatban áll a teremtéssel.
Már az ókorban elindult az a fejlődési folyamat, amely az orientális táncot a professzionális szólótánc felé vitte. Az ókori Egyiptomban már léteztek olyan hivatásos tánccsoportok, akiket állami és családi ünnepekre egyaránt fel lehetett bérelni.
A cigányok i. sz. 1000 körül indultak el Indiából, és egyre nyugatabbra haladva Perzsiában, Egyiptomban, majd Törökországban telepedtek le, illetve később Spanyolországig jutottak. Egyiptomban a "ghawazee" (azaz cigányok) gazdagították az orientális táncot, és a fénykorát élő Török birodalomban is főleg ők szórakoztatták a helyieket és fejlesztették tovább új ritmusokkal a táncot.
A modern hastánc története 1893-ban a Chicagoi Világkiállításon kezdődött. Ide érkeztek azok a szíriai táncosok, akik közül egy "Little Egypt" nevű vált a leghíresebbé. A baletthez és a fűzővel karcsúsított nőalakokhoz szokott amerikaiakat sokkolta, amit láttak, mégse tudtak ellenállni neki.
A századfordulón és a szecesszió korában a művészetekre jellemzővé vált a Kelet felé fordulás, ami több tehetséges táncost inspirált az orientális tánc felfedezésére és előadására, majd Hollywood is gyorsan felfedezte az izgalmas témát, és létrehozta a mai napig használt kétrészes hastáncos ruhát.
1927-ben nyílt Kairóban a Casino Opera, a modern hastánc első keleti színhelye. A század sztár hastáncosai léptek fel itt, nagy (30 vagy többtagú) háttérzenekarral, akik külön a táncosnak komponált zenét játszottak.
Az első híres egyiptomi szólótáncosok: Tahia Carioca, Samia Gamal, Naima Akef. Ekkor jött létre a mai napig a színpadi hastáncként ismert raqs sharqi, mely balett-elemekkel és más táncok elemeivel gazdagodva egy sokkal elegánsabb, színpadiasabb tánc, amely megőrizte azonban a tánc eredeti gazdag érzelemvilágát.
Egyiptomban azóta is folyamatosan gazdagodik a tánc egy-egy szólótáncos új stílusa által. Sajnos ma a Közel-Keleten gyakran turisztikai látványosságnak használják, és sokszor túl populárissá válik.
Amerikában és Nyugat-Európában megjelenése óta nagyon népszerű a tánc a nők körében, és tovább fejlődik, mint professzionális szólótánc is. A Közel-Keleten persze tovább él eredeti formájában is, amikor nők egymás között, egymásnak táncolják egyszerűen a tánc öröméért és pozitív hatásaiért, ügyességüket, fiatalosságukat és erejüket bizonyítva.

A hastánc útja ma
A modern hastánc története kicsit több mint száz éves múltra tekint vissza, a keleti és a nyugati világ különös párbeszéde figyelhető meg rajta. Először létezett egy tánc, amelyet a nők egymás között végeztek saját összejöveteleiken, ünnepeiken, illetve használtak például a szülésnél; egy olyan társadalomban, ahol a férfiak és a nők világa nagyon elkülönült egymástól, és ahol a nőiesség a házon kívül, férfiak jelenlétében nem volt átélhető.
Aztán meglátta a nyugat, így a tánc hamar kikerült saját védettségéből. Először sokan félreértették, kihasználták, a századfordulón azonban a művészek érdeklődése a kelet felé fordult, és az első modern táncosok már sokat merítettek természetes mozdulataiból. Aztán Hollywood megteremtette a külsejét: a flitteres-gyöngyös kétrészes ruhát, ami a mai napig jellemzi a hastáncot, a modern hangszerelésű zenét, a hastánc image-t.
A nyugati nagy fellendülés visszahatott a keletre, megnyílt az első nagy nyilvános szórakozóhely, a Casino Opera Kairóban. Itt léptek fel az első sztárok, akik balettórákat vettek, és az eredeti földies táncból (raksa baladi - "népies tánc") létrehozták a sokkal légiesebb raks sharkit ("keleti tánc"), amit ma hastáncként ismerünk. Átvették a nyugati image-t, bár Egyiptomban a mai napig sokan lépnek fel fedett hassal. Aztán elindult a turizmus, és a szegényebb keleti országok rászoktak, hogy kielégítsék a nyugati turista igényeit, így sajnos eltávolodtak a tánc eredeti jelentésétől, és a színvonal egyre alacsonyabb lett - sok helyen valóban a prostitúcióig süllyedt. Keleten ma a hastánc vagy a szállodákban található, vagy a nők között, akik még mindig így ünnepelnek. Külsőségeiben ez a kettő alig hasonlít egymásra; a nők egyszerűen csak egy kendőt kötnek a csípőjükre a ruha fölé, hogy így hangsúlyozzák a mozdulatokat. A szállodákban a "modern" irányzatban arany vagy ezüst magas sarkú cipőt vesznek és miniszoknyát, vagy azt se. Kairóban ma a legtöbb hastáncos orosz...
Erősödik a nyugati táncosokban az igény, hogy megtalálják a hastánc eredeti értékeit, és annak művészi oldalát mutassák be. Valószínűleg új kontextusokat kell találni, így jöttek létre az újabb stílusirányzatok is. Amerikában nagy divat most a "tribal belly dance", vagyis a hastánc "törzsi" változata. Különböző népies elemekkel keverik, így a szexuális jelleg háttérbe szorítható, de főleg az amerikai fantáziavilágot jeleníti meg. Többen próbálkoznak színházi előadások létrehozásával, vagyis a hastáncot művészi tartalommal töltik meg. Nehéz persze egy ilyen intim légkörű táncot "komollyá" tenni, és egy nagyszínpadon előadni. Keleten a színpadra alkalmazás egyetlen példája az állami néptánccsoportok előadása, akik a hastánc népies változatait mutatják be, általában humoros történetek elmesélésével.
A professzionális hastáncon kívül azonban egyre többen foglalkoznak vele hobbiként, pl. ma Magyarországon óriási divat lett. Láthatóan keresi azonban még a helyét: vagy más keleti mozgásformákkal tanítják egy helyen (joga, tai chi), vagy tánciskolákban a különböző versenytáncok mellett. Nyugaton létezik már egy speciális formája is: önmegismerő, pszichoterápiás foglalkozásokat vezetnek a hastánc személyiségfejlesztő hatását használva.
Forrás: sulinet.hu