Mélykút a világ közepe
Ezt írja a település egyik híres szülötte Fenyő Miksa önéletrajzi írásában. A történelem csapásaiból bőven jutott annak a vidéknek, amelynek egyik települése Mélykút. A környező falvakhoz hasonlóan Mélykút is többször megsemmisült, majd újjászületett.
Az elmúlás után mindig jött a feltámadás. A települést egy mély aknájú kútról nevezték el. Vízlelő hely több is akadt e vidéken. A mai mélykútiak szemében leginkább a település központja, a tóparti mélyedés vize, a Nagytó számított olyan helynek, ahol vízhez juthattak a letelepülők és az arra járók. A mai lakosok közül a legidősebbek még emlékeznek arra, hogy a XX. század első évtizedeiben a Nagytó déli részén a forrás helyén a víz felszíne enyhén mozog, s azt is tapasztalták, hogy a vízbe hajtott állatok (a lovak) elkerülték a forrást, a mozgásban lévő vizet. A Nagytó azonban nem lehetett az egyedüli vizet adó hely itt. A településhez közelebbi és távolabbi határrészeken több kisebb állóvíz is létezett egykor. Vizüket a már megásott kutak vizével együtt a törököt üldöző Savoyai Jenő hadserege is fogyasztotta. Címerünkön az agancsos szarvas a kerekes kút mellett elhelyezett vederből vizet iszik.
A város Magyarország és Bács-Kiskun megye délkeleti részén, a Felső-Bácskában helyezkedik el. Megközelítőleg 12.000 hektáros területen fekszik, a települést hozzávetőlegesen 5.700-an lakják, alapvetően mezőgazdasági tevékenységet folytat.
A rendszerváltás óta megkezdődött a gazdasági szerkezet átalakulása, növekszik a vállalkozók száma, különösen a kereskedelem, a vendéglátás, a szolgáltatások és az élelmiszeripar területén.
Mélykút kulturális arculata, a közművelődés helyzete, a tényezők színes palettája révén gazdagítja a térséget.
Jelentős és igen nagy múltra tekint vissza a település lovassportja. A lovaspálya mellett pihenőerdővel, parkkal rendelkezünk. Az ide érkező vendégek megtekinthetik a műemléki védettség alatt álló beltéri Szent Joachim katolikus templomot, gyönyörködhetnek a Szent Erzsébet templom Prokop Péter által készített egyedülálló oltárképeiben és templomaink orgonáinak csodálatos hangjában.
Felbecsülhetetlen értéket képvisel Szvetnik Joachim Kossuth-díjas ötvösművész, az Eszterházy-kincsek restaurátorának, a Szent Korona azonosítójának szülőháza, az abban kiállított helytörténeti kiállítás állandósága, a Szent Joachim Katolikus Múzeum és Helytörténeti Gyűjtemény; a Carl Sagan Csillagvizsgáló; a kamera és fényképezőgép gyűjtemény; a Fenyő Miksa Könyvtárban található Vörös László Emlékszoba és Mackó János festőművész településnek adományozott 27 darabból álló gyűjteménye, Drégely Ferenc Helytörténeti Gyűjteménye; Kiss Csepregi Ákos háziállat szarv gyűjteménye; a Kálvária temetőben Stekly Zsuzsa bonyhádi tűzzománc készítő iparművész stációi.
A közösségi életnek is több színtere van: a művelődési ház, könyvtár, alkotóház, sportcsarnok, Csorba-ház.
Strandfürdőnk korszerű, vízforgós rendszerű 18x25 m-es medencével, rendezett zöldterületű parkkal, strand- és teremröplabda, lábtengó, kosárlabda pályákkal és kertvendéglővel ellátott. Melegvizes, magas jódtartalmú, nagy vízhozamú kúttal rendelkezünk a fürdő területén, melynek hőfoka 38 C-os, melyet ülőfürdőként hasznosítani kívánunk megfelelő befektető, illetve állami pénzeszközök bevonásával.
Augusztusban a búcsúhoz kapcsolódva rendezzük meg a már hagyományossá vált "Mélykúti Napok" rendezvénysorozatot. Az ünnepek, a közösségi megmozdulások jó hangulatának megteremtésében nagy szerepet játszik a helyi népdalkör és az országosan, sőt határon túl is ismert, 36 éves múltra visszatekintő Szederinda Citerazenekar.
Aki a falusi turizmussal és ehhez kapcsolatos lehetőségekkel szeretne megismerkedni, erre is van mód. Lovagoltatásra, sétakocsikázásra van lehetőség a városon belül. A településen vadásztársaságok is működnek, melyek külön program szerint biztosítják a vadásztatást az érdeklődők számára. Szállást a Zöldfa Vendégházban találnak.
A Posta épülete városias stílusban épült. Az 1900-as évek elején olasz tervezőmérnök által épített létesítmény eredetileg lakóháznak készült. Szecessziós stílusú, huszadik századi épület.
A Szent Joachim Templom műemlék jellegű, barokk stílusú katolikus templom. A Czobor család után 1750-ben birtoka gróf Grassalkovich tulajdonába ment át. Grassalkovich a náddal fedett kápolna helyébe szép templomot emeltetett. A jelenlegi templom alapját 1761-ben rakták le, ezzel a község új központi magot kapott.
A Városháza 1888-ban épült az akkori piactéren. Városias épület, stílusa eklektikus. A klasszikus egyszerűségű épület finom részletképzésű, fő homlokzatát gipszkonzolokkal megtámasztott rabicolt ereszpárkány zárja le. A konzolok között gipsz ornamentika készült. Az ablakok sima, kazettás ablakkerettel keretezettek, fölöttük íves, illetve háromszögű, egyszerű profilozású timpanon.
Csorba -ház:
A mélykúti Római Katolikus Egyház Közösségi Háza - közismert nevén a Csorba-ház - 20 éve működik. A Csorba család tulajdonát képező épületet az 50-es években államosították, majd a 90-es évek végén üresen maradt. Az első szabadon választott Önkormányzat 1992-ben - közösségi és karitatív célokra - átadta az Egyházközségnek. A ház kedvelt színhelye különféle előadásoknak, képzéseknek, kiállításoknak, családi, baráti rendezvényeknek. A Mélykúti Napokon kiállításnak és a borudvarnak ad helyet. Nyaranta, másfél évtizede kerül megrendezésre a "Csorba-házi esték" - szabadtéri, zenés nyári rendezvénysorozat is, melynek hallgatósága alkalmanként eléri a 100-120 főt.
Szt. Erzsébet templom:
Mélykút községnek két temploma van. A "fiatalabbik" a falu déli részén található. Mivel a faluban messze van a felvég az alvégtől, régi igény volt, hogy építsenek egy másik templomot is. Az építkezés 1959 - 1961 - ig tartott. Igen nehéz időkben kezdődött, de a téeszesítés miatt még nehezebb volt a befejezés. A téglát a szomszéd község, Bácsalmás zsinagógájának lebontásából vették, melyet - a még saját tulajdonú - lőcsös szekerekkel szállítottak ide. A templom művészi értékét növelik Prokop Péter festményei, melyeket Rómából küldött ajándékba.
Barcsák János kéményseprő 2004-ben létrehozott
Szent Joachim Katolikus Helytörténeti múzeuma Mélykút értékeit őrzi. Bemutatja azokat a tárgyakat, melyeknek nem csak értéke, hanem lelki jelentése is van. Ezek a tárgyak elődeinkhez kötődnek és hozzánk mélykútiakhoz is. A tárgyak között fellelhető a régi zárda, iskola feszülete, melyre nagyanyáink és nagyapáink tekintettek fel minden nap, amikor az iskolapadban ültek. A gyűjtemény kapocs elődeink és közöttünk. 13 éves gyűjtőmunka eredményeként jött létre a katolikusmúzeum. További gyűjtőmunka eredménye a falumúzeum, mely az ősök életét mutatja be a nagyszülői házban.
Szvetnik Joachim Emlékház:
Az 1997-ben, Szvetnik Joachim születésének 70. évfordulóján felavatott és átadott emlékház Johák szülőháza és élete utolsó éveiben otthona volt. Ismereteink szerint az egyetlen olyan magyar múzeum, amely ötvösművésznek állít emléket. A ház belső berendezése megőrizte egy több évtizeddel ezelőtti mélykúti parasztház képét, hangulatát. Értékét elsősorban az ötvös-restaurátori műhely és szerszámai jelentik.
Közel harmincéves gyűjtőmunka eredménye
KISS CSEPREGI ÁKOS HÁZIÁLLAT SZARV GYŰJTEMÉNYE. A kollekció 80-90 darabos, kizárólag háziállatok szarvait gyűjti, így megtalálhatóak magyar szürkemarhák, parlagi és tincses kecskék, bivalyok, valamint a juhok közül rackák, merinó és aszkán fajták trófeái.
A gyűjteményt kiegészítik még az állattartással kapcsolatos tárgyak, eszközök is, jármok, béklyók, bikacsökök, csengők, kolompok, juhászbotok, fokosok is.
A Zöldfa Vendégház 1924-ben épült paraszt-polgári ház, vályog és téglafalból. 2006-ban felújították, egész évben várja vendégeit. A vendégeket 8 férőhellyel a Vándor Pihenőben májustól októberig fogadják két külön bejáratú, de egybe is nyitható szobával. Részt lehet venni a gazdálkodásban, háztáji élelmiszer vásárolható.
A
SZEDERINDA CITERAZENEKAR zenekar tevékenységében elismerésre méltó folytonosságról tanúskodik. Keresi a hagyományos zenekultúra értékei átadásának, továbbéltetésének formáit. Muzsikájukban a népzene hiteles megszólaltatására törekednek. Az együttes 1975-ben alakult és azóta hűséges megszólaltatója a magyar népdalnak. Az együttes a feldolgozó, oktató munkán kívül több alkalommal lépett fel helyi, vidéki, sőt határon túli közönség előtt is. Az évek során többször mérettettek meg szakmai zsűri előtt is. Legutoljára Arany Páva minősítést kaptak.
Munkásságukat a z önkormányzat "Mélykút községért Díjjal ismerte el. A Szederinda ablakot nyitott a Bácska népdalkincsére, ez a fő repertoárja, de szívesen merítenek más tájegységek dalaiból is. Megalakulásuk óta céljuk a népdalkultúra megőrzése, ápolása, továbbadása. Vezetőjük: Sári Béla
Maczkó János festőművész Mélykúton született 1926. április 16-án. Itt nőtt fel, s innen vezetett az útja Párizsba. Új irányt valósított meg, ami az egyszerű paraszti gondolkodáson alapul. A festőművész a világ közepét a fény városával cserélte fel. 1994. május 11-én adott át volt iskolájának egy képet kis házi ünnepség keretében. 2004. szeptember 28-án 27 festményből álló gyűjteményt ajándékozott szülőfalujának, amely most a Fenyő Miksa Könyvtárban látható.
Vörös László Mélykúton született 1934-ben. 1962-ben a szegedi egyetemen szerzett magyar-történelem szakos középiskolai tanári oklevelet. Diploma után az egyetem újkori magyar irodalomtörténeti tanszékére került oktatónak, ahol nemcsak irodalomtörténetet, hanem verstant, esztétikát, műfajelméletet is tanított. Már ekkor publikált a Tiszatájban, amelynek egyetemi oktatómunkája mellett 1967-től rovatvezetője, 1975-től 1986-ig főszerkesztője volt. 1986 nyarán Annus Józseffel és Olasz Sándorral együtt őt is leváltották a betiltott lap éléről. Az 1989-es rehabilitáció után 1989-től 1997-ig a Tiszatáj szerkesztőbizottságának elnöke, majd a Tiszatáj Alapítvány kuratóriumának tagja volt. Mélykút Nagyközség Képviselőtestülete 2005. augusztus 30-i ülésén Mélykút Nagyközség Díszpolgára kitüntetést adományozott a község szülöttjének. 2005 októberében hunyt el. Örök nyugovóra visszatért szülőfalujába, a mélykúti Kálvária temetőbe. Özvegye a településnek adományozta a könyvtárát és dolgozószobája berendezését. 2010-ben avatták fel az emlékszobát a Fenyő Miksa Könyvtárban.
Fenyő Miksa kritikus, szerkesztő. 1904-től a Gyáriparosok Országos Szövetségének másodtitkára, 1917-től ügyvezető igazgatója. munkássága a Nyugatban teljesedett ki. Az elsők között ismerte fel a modern magyar irodalom, s mindenekelőtt Ady korszakos jelentőségét, végig lelkes híve maradt. A Nyugat egyik alapítója és 1908-1917 között egyik szerkesztője, 1921-29 közt társkiadója volt. Pénzügyi kapcsolatai révén mindvégig sokat tett a lap anyagi támogatásáért. Nevét a könyvtár viseli.
Szvetnik Joachim ötvös, restaurátor, Kossuth-díjas (1988). Tanulmányait a Képzőművészeti Főiskola szobrász szakán kezdte 1951-ben, de még abban az évben - saját kérésére - átkerült az Iparművészeti Főiskolára, ahol 1957-ben, mint tervező ötvösművész végzett. Megbízták az Esterházy kincstár 25 ötvösművének restaurálásával. A művek többsége a II. világháborúban roncs állapotúvá vált, helyreállításuk egyedülálló szakmai felkészültséget, türelmet igénylő, bonyolult feladat volt. Külföldi múzeumok is igénybe vették munkáját. A berlini múzeum részére gótikus ezüst szobrok helyreállítását végezte. Hazai és nemzetközi eredményei alapján 1977-ben részt vett abban a bizottságban, amelynek feladata volt az Amerikai egyesült államokban őrzött magyar koronázási jelvények azonosítása, vizsgálata, és ennek alapján a jelvények hazaszállításának előkészítése.
Iskola: A volt Fiúiskola egyemeletes, kéttraktusos intézményépület, városias stílusban létesült. Hat tantermes oktatási intézményként épült, 1938-ban.
A köztéri faszobrok Pálosi Mihály erdélyi fafaragó művész alkotásai.
Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,
nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt kis ország,
messzeringó gyerekkorom világa.
Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága
s remélem, testem is majd e földbe süpped el.
Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel
egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom.
Tudom, hogy merre mennek, kik mennek az úton,
s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon
a házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom.
Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj,
s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály,
annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát,
de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát,
az gyárat lát a látcsőn és szántóföldeket,
míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg,
erdőt, füttyös gyümölcsöst, szöllőt és sírokat,
a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat,
s mi föntről pusztítandó vasút, vagy gyárüzem,
az bakterház s a bakter előtte áll s üzen,
piros zászló kezében, körötte sok gyerek,
s a gyárak udvarában komondor hempereg;
és ott a park, a régi szerelmek lábnyoma,
a csókok íze számban hol méz, hol áfonya,
s az iskolába menvén, a járda peremén,
hogy ne feleljek aznap, egy kőre léptem én,
ím itt e kő, de föntről e kő se látható,
nincs műszer, mellyel mindez jól megmutatható.
Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép,
s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és miképp,
de élnek dolgozók itt, költők is bűntelen,
és csecsszopók, akikben megnő az értelem,
világít bennük, őrzik, sötét pincékbe bújva,
míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja,
s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek.
Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg.